Albizia lenkoranica
Az Albizia lenkoranica, más néven lankarán albizia, a hüvelyesek családjába tartozó feltűnő lombhullató fa vagy nagy cserje, amelyet légies, csipkeszerű lombozata és finom, pihés virágfürtjei különböztetnek meg. A termesztésben lankarán akácként is emlegetik, bár biológiailag nem rokon az igazi akácokkal. Ezt a növényt széles körben használják a díszkertészetben elegáns megjelenése és az éghajlati viszonyok viszonylag széles skálájának tolerálása miatt.
A név etimológiája
Az albizia nemzetség nevét Filippo del Albizzi, egy 18. századi olasz természettudós tiszteletére kapta, aki a nemzetség néhány tagját Európába hozta. A lenkoranica fajnevet a Lankarán régióban (Dél-Azerbajdzsán) való felfedezésének és termesztésének történetéhez kötik, ahonnan bekerült a botanikai gyűjteményekbe. A növény az akáciához való vizuális hasonlósága és a származási régió neve miatt vált "lankarán akác" néven ismertté.
Életforma
A vadonban a lankarán albizia gyakran egy kis fa formájában jelenik meg, amely 6-10 méter magasra nő. A fának jellemzően egyetlen fő törzse van, bár alkalmanként olyan példányok is találhatók, amelyek több törzzsel rendelkeznek, és a talaj közelében elágaznak. A korona általában ernyő alakú vagy szétterülő, ami egy csipkés, "ernyőszerű" takaró vizuális hatását kelti.
A termesztés során a magasság és az alak nagymértékben függ a metszési módszerektől és az éghajlati viszonyoktól. Szükség esetén a lankarán albizia cserjévé alakítható, különösen, ha a tetejét rendszeresen visszacsípik. Ez a rugalmasság, a vonzó virágfürtökkel kombinálva, népszerűvé teszi a növényt a tájtervezésben.
Család
A lankarán albízia a hüvelyesek családjába (fabaceae) tartozik, amelybe lágyszárú és fás szárú formák egyaránt tartoznak, melyeket hüvelyes termések és jellegzetes virágszerkezet jellemez (pillangós típusú a mimózafélék alcsaládjában, amelyhez az albízia is tartozik). Ez a család fontos mezőgazdasági és dísznövényfajokat foglal magában (borsó, bab, akác, akác).
A hüvelyesek családjába tartozók gyakran képesek nitrogént megkötni a gyökérgümőkben található szimbiotikus baktériumokon keresztül. Ez a tulajdonság nem annyira kifejezett az albizia lenkoranicában, de az általános jellemzők – a mimóza növényekre jellemző összetett (tollszerű) levelek és a virágfürtök formája – más hüvelyes fajokkal való rokonságára utalnak.
Botanikai jellemzők
A lankaran albizia levelei összetettek, gyakran akár 20 cm hosszúak is lehetnek, sok apró levélkére tagolódnak, amelyek éjszaka vagy stressz hatására behajlanak. A virágok bolyhos, fürtvirágzatú (néha gömb alakú) fürtökbe gyűlnek, amelyek hosszú, fonalszerű porzókból állnak, rózsaszín, fehér vagy rózsaszín-fehér árnyalatokban. Ezek a "selyemszerű" porzók adják a növény köznyelvi nevét, a "selyemfát".
Virágzás után 10–15 cm hosszú, lapos hüvelyek képződnek, amelyek több magot tartalmaznak. A hüvelyek jellemzően nyár végén vagy kora ősszel érnek, megbarnulnak, végül felhasadnak, hogy kiszabadítsák a magokat. A fiatal növények törzse és ágai simák, de az idő múlásával a kéreg durvábbá válhat.
Kémiai összetétel
A lankarán albizia termése és levelei különféle fenolos vegyületeket, flavonoidokat és tanninokat tartalmaznak. A hüvelyesekre jellemző fehérjék és szénhidrátok is jelen vannak. A magok gazdagok a csírázáshoz szükséges tárolt tápanyagokban. Egyes tanulmányok antioxidáns és potenciálisan gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező vegyületek jelenlétét jelzik, bár a növény hivatalos gyógyászati felhasználása nem megerősített.
Származás
Az albizia nemzetség természetes módon az Óvilág trópusi és szubtrópusi régióiban – Afrikában, Ázsiában, beleértve a Földközi-tenger medencéjét és a Kaukázust is – elterjedt. Az Albizia lenkoranicát, ahogy a neve is sugallja, eredetileg Lankarán (Dél-Azerbajdzsán) fedezték fel és írták le, de Iránban és más, megfelelő éghajlatú régiókban is megtalálható.
Dísznövényként a lankarán albizia számos olyan országba került be, ahol az éghajlat lehetővé teszi, hogy a fa súlyos fagyok nélkül teleljen át. Meghonosodott a Kaukázus Fekete-tenger partvidékén, a Krím-félszigeten és egyes mediterrán területeken, ahol népszerű park- és kertépítészeti elemmé vált.
Könnyű termesztés
A mérsékelten meleg régiókban élő kertészek számára a lankaran albizia viszonylag könnyen termeszthető, ha bőséges napfényhez, jó vízelvezetésű talajhoz és mérsékelt nedvességhez jut. A fiatal palánták azonban érzékenyek lehetnek a súlyos fagyokra, ezért hidegebb régiókban a fát csak védett üvegházakban vagy hasonló építményekben termesztik.
Ültetéskor fontos figyelembe venni a fa lehetséges méretét, és elegendő helyet biztosítani a gyökérzet és a koronának. Az első években gyakoribb az öntözés, hogy elősegítse a növény meggyökeresedését, ezt követően pedig jó szárazságtűrő képességet mutat. A rendszeres trágyázás elősegíti a gyors hajtásnövekedést.
Fajok és fajták
Az albizia nemzetség több tucat fajt foglal magában, amelyek közül a lankarán albizia (albizia lenkoranica) az egyik leggyakrabban termesztett fajnak számít, a szorosan rokon albizia julibrissin mellett, amelyet egyes szerzők szinonimának tekintenek. A díszkertészetben különféle formák és hibridek találhatók, változó porzószínekkel, bár nincs sok specifikus kereskedelmi változat.
Albizia lenkoranica
Albizia julibrissin
Méret
Kedvező éghajlaton a lankarán albizia 6–10 méteres, néha még nagyobb magasságot is elérhet, széles, lapos, ernyőszerű koronával. Ez egy finom tetej hatását kelti, amely kellemes részleges árnyékot biztosít a helyszínen. Korlátozott helyen vagy hidegebb éghajlaton a magassága jellemzően kisebb (2–4 méter).
A korona gyakran meglehetősen szétterülő formában alakul ki, az érett példányok átmérője 3-5 méter vagy annál nagyobb. Metszéssel és formázással a fa mérete mind szélességében, mind magasságában a táj igényeinek megfelelően állítható.
Növekedési ütem
A fiatal palánták optimális körülmények között (meleg, napfény, rendszeres öntözés) mérsékelt növekedést mutathatnak (évszakonként kb. 30–50 cm). Az idősebb fáknál a növekedés üteme lelassul, és a fa évente körülbelül 15–25 cm-t gyarapszik.
A növekedést a talajminőség, a fény és a víz elérhetősége, valamint a tápanyagok befolyásolják. Rossz körülmények között (gyenge vízelvezetés, nyomelemek hiánya, túlzott árnyékolás) az éves növekedés minimális lehet, ami gyakran szabálytalan virágzást és a díszérték gyengülését eredményezi.
Élettartam
A vadonban a lankarán albizia 50 évig vagy tovább is élhet, érett korban (kb. 3-5 év) bőséges virágzással. Termesztésben sok példány 20-30 évig megőrzi vitalitását és díszítőértékét, különösen akkor, ha fiatalító metszést végeznek, és a fát jó növény-egészségügyi állapotban tartják.
Idővel az idősebb fák törzskárosodást, rothadást és a virágzás intenzitásának csökkenését tapasztalhatják. A megfelelő gondozás – beleértve a nedvességszabályozást, a trágyázást és az időben történő fertőtlenítő metszést – azonban segít abban, hogy az albizia a lehető leghosszabb ideig megfelelő állapotban maradjon.
Hőmérséklet
A lankaráni albizia a meleg szubtrópusi éghajlatot kedveli, és könnyen elviseli a nyári hőséget (30°C körüli és magasabb hőmérsékletet), amennyiben elegendő öntözést biztosítanak. Az erőteljes növekedéshez optimális hőmérséklet 20–25°C.
Télen a hidegtűrő képesség korlátozott: a -15°C alatti fagyok végzetesek lehetnek a fiatal palántákra. A vastag törzsű és fejlett gyökérzettel rendelkező kifejlett fák rövid ideig akár -18°C-os hideget is elviselnek, de nagy az ágak károsodásának és a jövőbeni virágzás csökkenésének kockázata. Hidegebb régiókban a növekedés gátolt, és a növény különleges védelmet igényel.
Nedvesség
A lankaran albizia normál kültéri növekedéséhez elegendő a mérsékelt páratartalom (40–60%). A párás tengerparti éghajlat gyorsabb növekedést és bőséges virágzást tesz lehetővé. Száraz kontinentális éghajlaton gyakori permetezésre (üvegházban) vagy gyakoribb öntözésre lehet szükség.
A növénynek nincs magas páratartalmi igénye, de rendkívül száraz levegőn a levélcsúcsok kiszáradhatnak, és a rügyek lehullanak. Beltéri termesztés esetén a rendszeres permetezés vagy párásítók használata segít fenntartani a szükséges mikro-páratartalmat.
Világítás és elhelyezés egy szobában
Az optimális hely az erős napfény vagy a könnyű részleges árnyék. Szabadtéri termesztéshez nyílt, napos területek ajánlottak, ahol a déli órákban enyhe árnyékolásra van szükség, hogy elkerüljük a rendkívül magas hőmérséklet okozta stresszt. Beltéri termesztéshez (ami ennél a fajnál meglehetősen ritka) déli vagy délnyugati fekvésű ablakpárkányt válasszunk, és szükség szerint állítsuk be az árnyékolást.
A fényhiány megnyúlt hajtásokhoz, gyenge virágrügyképződéshez és a levelek dekorativitásának csökkenéséhez vezet. Ennek kompenzálására termesztőlámpákat lehet használni, különösen az északi szélességi körökön télen. A növény szabadba (erkélyre, teraszra) helyezése a meleg hónapokban jó módja annak, hogy biztosítsuk a szükséges közvetlen napfényadagját.
Talaj és aljzat
A Lankarán albícia könnyű, levegő- és vízáteresztő, enyhén savas reakciójú (pH 5,5–6,5) talajt igényel. Nyílt talajon ez lehet jó vízelvezetésű, termékeny vályogtalaj vagy szerves anyagokkal (trágya, komposzt) dúsított homokos-válagos talaj.
Konténerben termesztéskor az aljzat a következőkből készül:
- Gyepföld (2 rész)
- Levélföld (1 rész)
- Tőzeg (1 rész)
- Homok vagy perlit (1 rész)
A cserép aljára 2–3 cm vastag vízelvezető réteget (duzzasztott agyag, kavics) kell helyezni, hogy megakadályozzuk a gyökérrothadást a túlzott öntözés miatt.
Locsolás
Aktív növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) rendszeresen öntözzük a lankaran albizia növényt, a talajt mérsékelten nedvesen tartva. Nem ajánlott 2-3 cm-nél mélyebben hagyni a talajt kiszáradni, mivel a fiatal gyökerek nedvességhiányban szenvedhetnek. A pangó víz azonban, különösen hűvös időben, nagyon veszélyes, mivel gyökérrothadáshoz vezet.
Télen, ha a növény lehullat néhány levelet vagy nyugalmi állapotba kerül, az öntözést csökkenteni kell. Beltéri termesztés esetén, 15–18 °C-os hőmérsékleten, 7–10 naponta öntözzük a talajt, ügyelve arra, hogy a talaj ne legyen átázva.
Trágyázás és etetés
A bőséges növekedés és virágzás elősegítése érdekében tavasztól nyárig (2-3 hetente) trágyázzuk az albizát komplex ásványi műtrágyákkal vagy szerves infúziókkal (trágya, humusz). Foszforban és káliumban gazdag műtrágyák használhatók, mivel ezek serkentik a virágzást és erősítik a hajtásokat.
A kijuttatás módja lehet a gyökér öntözése műtrágyaoldattal, vagy granulátum felszíni szórása, amelyet aztán a talaj felső rétegébe dolgoznak be. Ősszel és télen a trágyázást minimalizálják vagy teljesen leállítják, hogy a növénynek lehetősége legyen pihenni az új növekedési ciklus előtt.
Virágzás
A Lankaran albizia feltűnő, bolyhos, "golyó" vagy fürt alakú virágfürtöket hoz, amelyekben a számos fonalszerű porzó játssza a fő szerepet, rózsaszín, fehér vagy rózsaszín-fehér árnyalatokban. A virágzási időszak jellemzően nyár közepén vagy kora ősszel van, az éghajlati zónától függően.
Melegebb vidékeken a virágzás több hétig is eltarthat, enyhe illattal töltve meg a levegőt. Megfelelő megvilágítással és gondozással az albizia bőségesen virágozhat, díszítve a kertet vagy az üvegházat.
Szaporítás
A lankarán albizia szaporítása magvakkal és dugványozással történik. A magokat (a hüvelyekből) tavasszal vetik el laza talajba (homok és tőzeg keverékébe) 20–25 °C hőmérsékleten. A csírázás 2-3 héten belül megtörténik, elegendő fényt és öntözést igényel. A virágzás azonban több évig is eltarthat, mire megkezdődik.
A vegetatív szaporítási módszer szerint a nyár első felében 10–15 cm hosszú, félig fás dugványokat használnak. Ezeket nedves tőzeg-homok keverékbe ültetik, 22–
24°C-on, rendszeres párásítás mellett. A gyökérképződés 3-4 hétig tart, ezt követően a gyökeres dugványok cserepekbe ültethetők.
Szezonális jellemzők
Tavasszal megkezdődik az aktív növekedés, levélképződéssel és kedvező körülmények között rügyképződéssel. Ebben az időszakban fontos az öntözés fokozása és a trágyázás megkezdése. Nyáron a növény eléri a növekedés és virágzás csúcspontját, ezért rendszeres öntözést igényel, különösen száraz időszakokban. A gyomokat eltávolítják, és szükség esetén egészségügyi metszést is végeznek.
Ősszel, virágzás után az albícia lehullathat néhány levelet (az éghajlattól és a fajtától függően). Az öntözés csökkentése és a trágyázás leállítása segít a növénynek felkészülni a télre. Hidegebb éghajlaton a növényt vagy nyílt terepen takarással védik, vagy hűvös, nem fagyos helyre helyezik.
Ápolási funkciók
A lankarán albizia gondozásának főbb pontjai a könnyű, mérsékelt öntözés és a hidegtől való védelem. Fontos a nedvességtartalom szabályozása: a túlöntözés elfogadhatatlan, de a kiszáradást is kerülni kell, különösen az aktív növekedés és virágzás idején.
A hajtások rendszeres metszése vagy csípése tavasszal segít a szép korona kialakításában és a bőségesebb virágzásban. Magas páratartalom és rossz szellőzés esetén gombás betegségek léphetnek fel, ezért fontos a helyiség rendszeres szellőztetése (ha bent tartják) és a levelek állapotának ellenőrzése.
Gondozás beltéri körülmények között
Beltéri termesztés esetén a lankaran albizia jellemzően tágas üvegházakba, télikertekbe vagy üvegezett erkélyekre kerül, ahol elegendő a fény és a tér. Fontos, hogy jó vízelvezetésű, könnyű talajú cserepeket használjunk. Az öntözést meleg, leülepedett vízzel végezzük, hagyva, hogy a felső réteg 1-2 cm-rel megszáradjon.
A tavaszi-nyári időszakban 3-4 hetente kell ásványi műtrágyákkal trágyázni, télen pedig le kell állítani vagy jelentősen csökkenteni kell, ha a növény aktivitása csökken. A hőmérsékletet legalább 12–15°C-on kell tartani. A megfelelő lombkorona-támogatás fontos, ha a fa magas hajtásokkal rendelkezik.
Ha korlátozott a hely, a lankaran albizia a szárak időszakos rövidítésével kisebb cserjévé alakítható. A levelek rendszeres permetezése előnyös lehet, de ezt megfelelő szellőzés és elegendő meleg mellett kell végezni.
Azonban meg kell jegyezni, hogy a teljes virágzáshoz és fejlődéshez a fának több fényre és helyre lehet szüksége, mint amennyit egy átlagos lakás biztosítani tud. Legjobban zárt télikertekben vagy nagy, tágas, nagy ablakokkal rendelkező szobákban fejlődik.
Átültetés
Konténeres termesztésben a fiatal növényeket minden évben tavasszal át lehet ültetni, a cserepek átmérőjét 2-3 cm-rel növelve. A kifejlett növényeket 2-3 évente, vagy szükség szerint kell átültetni, amikor a gyökerek teljesen kitöltötték a gyökérlabdát.
Eltávolítás előtt a talajt meg kell nedvesíteni, a növényt óvatosan a gyökereivel együtt ki kell venni, és egy új, friss vízelvezetésű edénybe kell átültetni. A keverék levél- (vagy gyepföldből), tőzegből és homokból készül. Átültetés után mérsékelten kell öntözni, és hagyni kell a növényt akklimatizálódni, az első 1-2 hétben kerülve a közvetlen déli napsütést.
A korona metszése és formázása
A metszést tél végén vagy tavasszal ajánlott végezni, mielőtt az aktív növekedés megkezdődik. Az egészségügyi metszés során eltávolítják a sérült, száraz és beteg ágakat, javítva a légáramlást és lehetővé téve, hogy több fény jusson el a korona középső részéhez.
A korona magasságának és szélességének szabályozására alakító metszés használható. Ha bokros formára van szükség, a középső szárat lerövidítik, és az oldalirányú elágazást ösztönzik. Fához hasonló formához a fő vezető hajtást meghagyják, a felesleges oldalhajtásokat eltávolítva.
Lehetséges problémák és megoldások
A túlöntözés vagy a hűvös időben pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. A növény elhervad, a levelei pedig sárgulnak. Azonnal csökkentsük az öntözést, és ha szükséges, ültessük át, eltávolítva a rothadó gyökereket.
A fényhiány megnyúlt hajtásokhoz, gyenge vagy hiányzó virágzáshoz vezet. Helyezze át a cserepet egy naposabb ablakba, vagy használjon termesztőlámpákat. A nem megfelelő tápanyagok a levelek klorózisát és lassú növekedést eredményeznek, amit rendszeres, kiegyensúlyozott trágyázással lehet kezelni.
Kártevők
A kártevők közül a lankarán albizia takácsatkák, levéltetvek, fehérlegyek és pajzstetvek támadhatják meg. A megelőző intézkedések közé tartozik a levél és a szár ellenőrzése, a mérsékelt páratartalom fenntartása és a túlzott nedvesség elkerülése.
Rovarok megjelenése esetén rovarirtó és atkaölő szereket kell használni az utasításoknak megfelelően. Enyhe fertőzés esetén népi módszereket (szappanoldat, levelek mosása) kell alkalmazni, súlyos esetekben pedig kémiai kezelést kell végezni, amelyet 7-10 nap elteltével meg kell ismételni.
Légtisztítás
A lankarán albícia lombozatának köszönhetően képes kis mennyiségű szén-dioxidot elnyelni és oxigént szabadítani fel, javítva a beltéri mikroklímát. A hatás azonban a fa méretéhez képest nem túl jelentős. Mindazonáltal minden élő növényzet pozitívan befolyásolja az általános komfortérzetet, csökkentve az emberek stressz-szintjét.
Ezenkívül a levelek és ágak jelenléte kis mennyiségű port is megköthet, ami a levelek felületéről való párolgás révén kissé megnöveli a páratartalmat. A káros kémiai vegyületek szűrésére nem figyeltek meg jelentős hatást, de az általános zöldülés pozitív hatással van a környezetre.
Biztonság
A Lankaran albizia nem tekinthető veszélyesen mérgezőnek, de a magok vagy a növény bármely más részének fogyasztását kerülni kell. A pollenre adott allergiás reakciók ritkák, de előfordulhatnak a virágos növényekre érzékeny embereknél.
Ha kisgyermekek vagy háziállatok vannak a házban, ügyelni kell arra, hogy megakadályozzuk a levelek rágását vagy az ágak letörését. Általánosságban elmondható, hogy az albizia nem tartalmaz erős mérgező alkaloidokat, mint a hüvelyesek családjának egyes tagjai, és az emberre jelentett veszély minimális normál érintkezés esetén.
Telelés
Mérsékelten enyhe telű régiókban (például a Fekete-tenger partján, egyes olyan területeken, ahol a tél nem hidegebb -10°C-nál) a lankarán albizia a szabadban is áttelelhet. A fiatal növényeket (3-5 éves korig) nemszőtt anyaggal kell védeni, a gyökérzónát pedig talajtakaróval kell befedni a fagy ellen.
Keményebb éghajlaton a növényt kiássák és egy konténerbe helyezik, hűvös, de nem fagyos helyen (5–10 °C) tárolják. Az öntözést csökkentik, és nem trágyáznak. Tavasszal, ahogy a hőmérséklet melegszik, a fát újraültetik a szabadföldbe, vagy visszateszik állandó helyére.
Hasznos tulajdonságok
Magas díszítőértéke mellett az albizia – sok hüvelyeshez hasonlóan – némileg javíthatja a talaj összetételét a nitrogénmegkötő baktériumokkal való szimbiotikus kapcsolata révén. Ez segíthet a szubsztrátum nitrogénnel való gazdagításában és az egészségesebb talajflóra kialakulásában.
Ráadásul virágzási időszakában vonzza a beporzókat (méheket, lepkéket), ami fokozza a kert biodiverzitását. Egyes kultúrákban a virágokat és leveleket természetes festékként használják, bár ennek nincs jelentős gazdasági jelentősége.
Használata népi gyógymódokban vagy hagyományos orvoslásban
Kevés megbízható információ áll rendelkezésre az albizia lenkoranica hivatalos gyógyászati felhasználásáról. A népi források azonban említik a kéreg vagy a levelek lehetséges felhasználását kisebb gyulladások vagy sebek kezelésére. Ezen módszerek hatékonyságát és biztonságosságát nem erősítették meg tudományosan, és a növényi származékok belsőleges fogyasztása sem ajánlott.
Előzetes kísérleti adatok antioxidáns vegyületek jelenlétére utalnak a növény egyes részeiben, de klinikai vizsgálatokat nem végeztek. Ezért a népi gyógyászatban való alkalmazását nem erősítették meg megbízhatóan, és minden kísérletet nagy óvatossággal kell végezni.
Használat a tájtervezésben
A lankaráni albizia nagyra értékelt csipkeszerű, esernyő alakú koronája és bolyhos virágai miatt. Enyhe telű vidékeken gyakran használják szoliter növényként a gyepen, egzotikus megjelenést kölcsönözve a területnek. A hagyományos tűlevelű vagy lombhullató növényekkel ellentétben az albizia élénk színű, virágzó fürtök palettáját adja hozzá.
A függőleges kertek vagy a függő kompozíciók a fához nem relevánsak, mivel nagy példányként alakul ki. Tágas kertekben, pavilonok közelében vagy sikátorok mentén azonban az albizia festői utakat teremt. Lenyűgöző lombozata és finom virágillata más trópusi és szubtrópusi fajokkal kombinálva egy déli kert hangulatát teremti meg.
Kompatibilitás más növényekkel
A lankaráni albícia jól illik a virágzó cserjékhez (hibiszkusz, bougainvillea, jázmin), élénk trópusi hangulatot kölcsönözve a területnek. Kombinálható kisebb tűlevelűekkel (tuja, boróka) is, különösen, ha formai és színbeli kontrasztra van szükség.
Nem ajánlott a fát olyan növények közelébe ültetni, amelyek bőséges öntözést igényelnek, és árnyékot adhatnak a gyökérzónának, vagy versenyezhetnek a vízért. A kiegyensúlyozott trágyázás és az a tudat, hogy az albizia gyökérrendszere nitrogénnel gazdagítja a talajt, pozitív tényezők a társnövények ültetésekor.
Következtetés
Az Albizia lenkoranica (lankarán albizia) egy vonzó fa csipkés koronával és lenyűgöző rózsaszín-fehér virágcsoportokkal, amely képes díszíteni a kerteket az enyhe éghajlaton, és értékes darabja lehet az üvegházaknak és a télikerteknek. Puha, összetett levelei és pihés virágai egyedi megjelenést kölcsönöznek a növénynek, könnyed déli hangulatot teremtve.
Amikor ezt a fajt választja kertjébe vagy gyűjteményébe, tartsa szem előtt a bőséges napfény, a mérsékelt öntözés és a jó vízelvezetés szükségességét, valamint a fiatal palánták hideg elleni védelmét. Kedvező körülmények között a lankarán albizia évekig gyönyörködtet, magával ragadó látványt nyújt, és könnyed trópusi hangulatot kölcsönöz a tájnak.